Ezer évnél hosszabb történelmünk folytonos háborúk sora a szélrózsa minden irányában. Ezek során milliónyi magyar katona áldozta életét a harcmezőkön népünk megmaradásáért. Harcokban edzett katonanemzetünket egész addigi története során talán az első világháború kényszerítette a legnagyobb áldozatra. Az öldöklő gépi háború szó szerint megtizedelte a frontkatonákat és a hadifogság további tíz- és tízezernyi életet követelt. A történelmi Magyarország minden családját számos módon, a legközvetlenebbül érintette a Nagy Háború. Az otthon maradottak hazatérő veteránokat támogattak, hősi halottakat gyászoltak, fogságba esetteket vártak haza, sebesülteket, rokkantakat ápoltak, eltűnt katonákat kerestek, gyakran mindezeket egyszerre.

Az áldozatot hozók emlékét megörökítendő a háború után 1924-ben törvénnyel tették minden év május utolsó vasárnapját a „Hősök emlékünnepévé”, nemzeti ünneppé. A tiszteletadás jeléül, mementó gyanánt és a méltó megemlékezés színteréül jóformán minden településen emlékmű épült. A jogszabályba foglalt rend töretlen hagyománnyá is vált egészen 1945-ig, és magától értődően a második világháború hősi halottait is magába foglalta. Az ezt követő diktatúra azonban eltörölte e fontos ünnepünket, megtagadván az elesettek emlékét.  A rendszerváltás után nemzettudatunk újraéledésének egyik fontos állomása volt, hogy a 2001. évi LXIII. törvény május utolsó vasárnapját a „Magyar Hősök Emlékünnepe” néven újból felvette nemzetünk jeles napjainak sorába. Idén május 27-én hajtjuk meg fejünket mindazok emléke előtt, akik fegyverrel a kézben estek el a harcmezőn.

A múltban állított szobrok és emlékhelyek jelentős része szerencsésen fennmaradt, így most arra kérjük Önöket, hogy ezen a késő tavaszi vasárnapon sétáljanak el családjukkal a legközelebbi hősi emlékhelyre és látogatásukkal, esetleg egy szál virág, mécses elhelyezésével emlékezzenek katonaelődeikre. Azonban amikor tiszteletüket teszik, ne csak saját őseikre gondoljanak kegyelettel, hanem ismeretlen bajtársaikra is, akik atyáikkal egykor vállvetve küzdöttek vérben és vasban azért, hogy most mi itt lehessünk.
Hősi halottaink emlékének ébren tartása kötelességünk, egyben tisztelgés vérrel írt történelmünk előtt.

Tisztelettel és köszönettel,
HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály