Nyitólap hadisír nyilvántartó Szovjet hadifogolytáborok hősi emlékművek Hősök arcképcsarnoka Bemutatkozás
A magyar hadisírgondozás története
Magyarországon az első világháború előtt nem létezett intézményesült és szabályozott hadisírgondozás. A hősi halottak temetésének szabályozását, valamint a hősi sírok és hősi temetők gondozásának szükségességét a modern gépi háború tömeges embervesztesége tette elkerülhetetlenné. 1915 novemberében szervezték meg a császári és királyi Hadügyminisztérium 9. osztályát, mely a katonatemetők létesítésével, elrendezésével, fenntartásával, illetve a hősi halottak nyilvántartásával összefüggő teendőket látta el. A Magyar Országgyűlés által hozott, a most dúló háborúban a hazáért küzdő hősök emlékének megörökítéséről szóló 1917. évi VIII. törvénycikk elrendelte, hogy a késő utókor hálás kegyelettel őrizze meg azok áldott emlékét, akik életükkel adóztak a veszélyben forgó haza védelmében, és kimondta, hogy minden város és község anyagi erejének megfelelően méltó emlékművön örökítse meg hősi halottainak nevét.
Az 1920. június 4-én aláírt, majd az 1921. évi XXXIII. törvény által becikkelyezett trianoni „békeszerződés” – szemben az 1947. február 10-én aláírt s nemzetközi jogi szempontból ma is érvényben lévő párizsi békeszerződéssel (1947. évi XVIII. törvény) – szintén tartalmazott rendelkezéseket az eltemetett katonák sírhelyei tiszteletben tartásának és ápolásának, valamint az elhunytak teljes névjegyzékének a személyazonosságuk megállapításához szükséges valamennyi adattal együtt történő kölcsönös rendelkezésre bocsátásának kötelezettségére vonatkozóan.

Az első világháborút követően a Honvédelmi Minisztériumban a hadisírgondozás ügyét a következő osztályok látták el: HM 4. (jóléti) osztálya 1936-ig, Hadigondozási osztály 1937-től 1940-ig, HM 22. (veszteségi) osztálya 1941-től 1945-ig. Érdekességképen az alábbiakban megtekinthetjük, hogy milyen feladatai voltak az adott osztálynak a békeidőben és a háború alatt.

A HM 4. osztály ügyköre 1935-ben: Nyugállományú honvéd egyének, özvegyek, árvák és kegydíja-sok ellátása. Elmebetegek elhelyezése. Rokkantházi ellátás. Háborús veszteség nyilvántartása. Hadisír ügyek. A HM 22. osztály ügyköre 1943-ban: A világháborúk személyi veszteségeinek nyilvántartása. A halottak állami anyakönyvezésének elrendelése. A névszerinti veszteségi kimutatások szerkesztése és kiadása. Hősi temetők és hadisírok ügyei. A Károly csapatkereszt utólagos odaítélése, vitézségi érempótdíjak folyósítása. A katonai szolgálati idő igazolása.

A hadisírgondozással foglalkozó osztályok vezetői:

  • vitéz pusztarádóczi Basó  Ödön ezredes (1932-ben főtanácsnok, 1932-1936)
  • vitéz Horváth József ezredes (1937-1940)
  • Petrik Ernő tábornok (1941)
  • Tarnaváry Árpád ezredes (1942)
  • vitéz Váry Sándor ezredes (1943-1944).

Közben megalakították a Hősi Temetők Felügyelőségét, amely a hadisírok, hősi temetők állapotáért volt hivatott ellenőrizni és a jelenlegi hadisírgondozó szervezet tulajdonképpeni jogelődje. Az első világháborúban elesett katonák sírjainak helyzetére kívánta ráirányítani a közfigyelmet a József főherceg fővédnöksége alatt álló Országos Magyar Hadimúzeum Egyesület, valamint az 1927-ben alapított Országos Kanizsai Dorottya Bizottság, melynek fővédnöke a kormányzó hitvese, Purgly Magdolna, elnöke a miniszterelnök felesége, gróf Bethlen Istvánné, elnökhelyettese gróf Hadik Béláné volt. A második világháborúban 1942-ben a 24.000/eln.22.-1942 számú HM rendelettel szabályozták a katonaveszteség felterjesztésének és nyilvántartásának rendjét, amit a fönt említett HM 22. osztálya összegzett. A 28.282/1942. III. a. számú BM rendelet – az 1917. évi VIII. törvénycikkben meghatározottakkal megegyezően – kötelezte a városokat és községeket az 1938 óta folyó hadműveletek során hősi halált halt katonák emlékének megörökítésére.
A második világháborút követően, 1946-ban a Honvédelmi Minisztérium elnöki osztálya készített egy tervezetet, miszerint államköltségen kell felújítani és karbantartani a hazai katonasírokat, illetve hazahozatni és itthon újratemetni a külhonban elesett magyar katonák földi maradványait. Az 1942-től a hadisírgondozásra közadakozásból összegyűjtött mintegy 1 millió aranypengő egy része ekkor még rendelkezésre állt – de már nem sokáig.

1948-ben még készült egy jegyzői jelentéseken alapuló összesírás a Magyarországon található hősi temetési helyekről, azonban a magyar katonasírok intézményesített és szabályozott gondozásáról a kommunista hatalomátvételt követően nem lehetett szó. A diktatúra évtizedei a harctereken hősi halált halt katonákról való közgondolkodás terén súlyos torzulásokat okozott, emlékük teljes feledésre ítéltetett, a magyar hadisírokról való gondoskodást tekintve pedig szándékos mulasztást valósítottak meg.

Az 1950-es évektől szisztematikusan számolták fel a magyar hősi halottak sírjait vagy hagyták, hogy az enyészeté legyenek. Ennek talán legelrettentőbb példája a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben egykoron létezett Hősök Temetője, ahol több mint tízezer első és második világháborús hős sírját számolták föl. A Magyarország területén hősi halált halt magyar és német katonák sírjainak gondozása csak egyéni vagy egyházi szinten, általában eltitkoltan volt lehetséges.

Más kategóriát képeztek a Magyarország területén eltemetett idegen katonák sírjai. A Szovjetunió a győztes státuszából fakadó különleges jogállást és bánásmódot igényelt: több törvény is rendelkezett a szovjet katonasírok és emlékművek kivételes helyzetéről. A Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet katonák emlékének megörökítéséről szóló 1945. évi IX. törvény „a Vörös Hadsereg sorsszerű küldetését felismerve”, a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét hálája és kegyelete jeléül törvénybe iktatta, s a Budapest főváros felszabadításánál elesett szovjet hősök emlékét – a Szabadság téri központi – emlékmű felállításával örökítette meg. A szovjet–orosz katonai emlékművek és hősi temetők gondozásáról szóló, ma is hatályban lévő 1947. évi XIX. törvény a községek (városok) kötelességeként elrendelte, hogy költségvetésük terhére kell a területükön lévő szovjet–orosz katonai emlékművet, hősi temetőt és sírokat gondozott állapotban tartani, illetve az elhelyezésükre szolgáló földterületet köztulajdonba kell venni, melyhez az ingatlan kisajátítását is lehetővé tette. (Mivel a kommunista hatalom ezt a megoldást nem találta kielégítőnek, hamarosan megalkották a szovjet katonai emlékművek és hősi temetők céljára szolgáló ingatlanoknak községi (városi) tulajdonba vételéről szóló 1949. évi I. törvényt, mely már előírta a kötelező jellegű ingatlankisajátítást.)

A rendszerváltoztatás alapvető szemléleti változást eredményezett. Magyarország az 1949. évi Genfi Egyezmények figyelembevételével, számos állammal kötött hadisírgondozást szabályozó bilaterális kormánymegállapodást. Ennek révén a Magyarország területén lévő külföldi hősi temetési helyek jogállása rendezett, védettsége biztosított. Ugyanakkor a magyar hadisírok átfogó és megfelelő jogi szabályozása napjainkig váratott magára. 

A Honvédelmi Minisztériumon belül 1993-ban alakult meg a Honvéd Hagyományőrző Iroda, 1997. október 1-jétől Hadisírgondozó Iroda, amelynek felügyeletét a humán intézményrendszert felügyelő helyettes államtitkár látta el. A hadisírgondozás újjáéledésénél szorgalmasan bábáskodó Erdős László ezredes vezette (1993–1999) iroda tevékenysége elsődlegesen két dologra irányult. Elérte, hogy a világháború két volt fő ellenfele, Németország és Oroszország között már létező hadisírgondozási megállapodás mintájára megkössék a kétoldalú kormányközi egyezményt Magyarország és e két ország között. Ez alapvetően szükséges volt ahhoz, hogy megkezdődhessen az Oroszország földjében nyugvó magyar és a hazánk földjébe temetett német katonák méltó végső nyughelyeinek kialakítása. Erdős ezredes vezetése alatt épült föl a boldirevkai I. Magyar Központi Katonai Temető és az orosz féllel ő kezdte meg a tárgyalásokat a II. Magyar Központi Katonai Temető létrehozásáról. A korlátozott lehetőségek miatt az első és második világháborús magyar katonasírokra hazánk területén nem lehetett kellő figyelmet fordítani, így azok állapota – néhány kivételtől eltekintve – tovább romlott, s nem szakadt meg felszámolásuk folyamata sem, csupán lelassult. Igaz, fél évszázad elmaradását lehetetlen azonnal pótolni. Az 1999. november 15-i hatállyal megszüntetett Iroda jogutódja a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HIM) keretében 2000. február 1-jén kezdte meg működését. A Hadisírgondozó Iroda később osztály, majd igazgatóság szinten működött az intézmény kötelékében. A szervezet egyfelől folytatta elődje tevékenységét a hazai német és az oroszországi magyar katonasírok vonatkozásában, másfelől nagyobb súlyt fektetett az országhatáron belül és kívül található magyar katonatemetők és katonasírok, valamint hadi emlékművek és emlékhelyek gondozására. A hadisírgondozó szervezetet rövid időre összevonták a szintén a HIM kereteiben működő Központi Irattárral, ahol a második világháborús veszteségi dokumentumok nagy részének őrzési helye volt. Az irányítás dr. Bús János alezredeshez került, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a második világháborús veszteségek feltárásában. Döntően az irattár nyilvántartásai alapján készítette el szerzőtársával dr. Szabó Péter alezredessel a Béke poraikra I. és II. dokumentum emlékkötetet, amely azóta is alapját képezi a második világháborúban hadműveleti területeken keletkezett veszteségek kutatásának. 

A hadisírgondozó iroda vezetői ezután dr. Ravasz István alezredes, majd Horváth Lajos főtanácsos voltak. 2001 nyarán dr. Holló József vezérőrnagyot (2006-tól altábornagy) nevezték ki a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatójának, aki 2003-tól közvetlen irányítása alá vonta a hadisírgondozó szervezet tevékenységét.  
A honvédelmi vezetés a hadisírgondozás nemes ügyét magasabb szintre kívánta emelni, ezért 2010. október 1-jén létrehozták a HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatalt, amelynek vezetője: dr. Töll László ezredes volt. A Hivatal 2011. november 15-én szűnt meg. Tevékenységét a továbbiakban a miniszteri kabinet irányítása alatt létrejött HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály, majd a 2012. december 1-jével működését megkezdő HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály látta el. A Főosztály feladatait 2015. december 1-jétől a HM Társadalmi Kapcsolatok Hivatal vette át, a Hivatal főigazgatója Lázár-Takács Katalin. 

A hadisírgondozás szélesebb, társadalmat átfogó alapra helyezése megkívánja az ilyen tevékenység kellő erkölcsi elismerését. Ennek érdekében alapították meg a Magyar Hadisírgondozásért Kitüntető Címet, amelyet olyan magyar és külföldi személyek kaphatnak meg, akik önzetlenül és nagymértékben hozzájárultak magyar hadisírok, hadi emlékművek ápolásához, gondozásához, megóvásához.
hadisír kereső
hadifogolytábor kereső
linkajánló














felhívás
Az I. világháború hőseinek albuma
segédanyagok